Öljetek meg
vegyes érzések kavarognak bennem, ugyanis várakozásaimon felül király volt a Volt fesztivál és nagyon szuper emberekkel lógtam, két nap folyamatos vigyorgással, szóval örülök, hogy egyik followerem sem vette komolyan a kérésemet és döfött a szívembe mondjuk egy böllérkést mikor ezt posztoltam valamelyik hajnali nemalvásom alkalmával, ugyanakkor visszaérkezve a hétköznapok valóságába ismét azt gondolom, hogy el vannak pazarolva az élet úgynevezett legszebb évei, ehhez a keserédes Glaxisok szám dúdolása mellé mostmár a szintén szomorúnak ható, de valójában optimista Wasted Years is betársul, mint két kurvajó fesztiválélmény amolyan épp aktuális, aztán monotonná váló mementója. Ja és mindjárt itt van a születésnapom amiről egyre inkább az jut eszembe, hogy mennyire kevés örömöt találtam az életben a tavalyihoz képest de legalább az önpusztító életmód ellenére túléltem 365 napot és ezt gyűlünk össze ünnepelni mert valamit csak kell.
0 comments:
Post a Comment