Enyhe, a nyár végét csendesen kísérő melankóliával pislogok körbe az estébe forduló alkony által...

Enyhe, a nyár végét csendesen kísérő melankóliával pislogok körbe az estébe forduló alkony által ölelt csepeli buszmegálló neontól megvilágított beton és fém elemei között, mikor a szemem megakad a mindössze pár napja felszerelt jegykiadó automatán, aminek a tükörsimaságú és gyöngyként csillogó felületére (bizonyára egy részeg vandál által szombat éjjel) kiragasztott újpestes matrica napról napra több lekaparási kísérlet nyomát viseli. Csattanó nincs.

Posted in: Comics & Shit